TheStauferDinasty

A havonta szokásos szerkesztőségi ülésünkön a főszerkesztői pozíciót is ellátó barátunk, drcsaba mindig elő tud húzni a táskájából általunk kevésbé ismert játékokat, és azokat nagy lelkesedéssel próbálja köztünk, mint cikkírók között szétosztani, hogy azokkal játsszunk, és ha elnyerte a tetszésünket, akkor írjunk cikket róla. Mi tagadás, nem egyszer volt már, hogy úgy éreztem, egy-egy ilyen játék nem érte meg még azt az időt sem, amit a játékszabály átböngészésére és a próbajátékra szántam. Így némi fenntartással vettem kezembe a februári ülésünkön Andreas Steding új játékát, a The Staufer Dynastyt. Én ugyan még nem hallottam a játékról, de az Essenben jártak dicsérték, így már bátrabban vettem magamhoz a dobozt, és a sokadik játék után azt kell mondanom, hogy nem bántam meg, hogy bevállaltam a játék kipróbálását.

Andreas Stedinget főleg a Hansa Teutonica játékáról ismerik az európai típusú játékokat kedvelők, de az ő nevéhez fűződik többek között a Firenze és a Norenberc is. Bár többen unalmas kockatologatásnak tartják a Hansa Teutonicát, nekem az egyik kedvencem, ezért voltak előzetes várakozásaim ezzel a játékkal szemben. Hogy kicsit elébe menjek a cikknek, el kell mondanom, hogy szerintem a The Staufer Dynasty nem éri el a Hansa Teutonica szintjét, de mégis egy igen kellemes, hangulatos, könnyed stratégiai játék.

Az utazó király

A játék – ahogy a neve is mutatja – a Staufer családról szól, pontosabban arról a korszakról, amikor a család egyik leghíresebb uralkodójának, VI. Henriknek a birodalma a XII. században az Északi-tengertől egészen Szicíliáig terjedt. A játékosok hercegeket alakítanak, akik VI. Henriket kísérik a birodalmában tett utazásán, valamint hatalmi pozíciók elfoglalásával megpróbálnak minél nagyobb befolyást szerezni a játékban szereplő hat tartományban. A tartományokban és a király közelében követeket és nemeseket hagynak, hogy előnyöket, és ezáltal győzelmi pontokat szerezzenek.

A XII. és a XIII. század során a Staufer családból több német-római császár került ki, akik Európa számos területét irányították. Közülük a leghíresebb uralkodó, a vörös szakálláról Rőtszakállú (Barbarossa) Frigyesként ismert I. Frigyes volt. A fia, VI. Henrik még jobban kiterjesztette a Staufer-dinasztia birodalmát. A Birodalom az Északi- és Balti-tengertől egészen le délre, a Dél-Itáliában lévő Szicíliáig terjedt. Egy ilyen hatalmas birodalom fenntartásához VI. Henriknek az egész udvarával utaznia kellett, és lóhátról kellett kormányoznia a Birodalmat. Azt beszélik, csupán egy év alatt több mint 4000 kilométert utazott.

Forrás: szabálykönyv

Változatok a moduláris táblára

A játéktáblát a középen lévő akciótábla és 6 tartománylap adja ki. Ezek a tartománylapok többféleképpen összerakható (moduláris) játéktáblát adnak, mint például a Tobagoban (JEM magazin 14. szám http://jemmagazin.hu/th_gallery/jem14-2014-majus/) vagy a La Islában (JEM magazin 20. szám http://jemmagazin.hu/th_gallery/jem20-2014-november/). Ez a játék újrajátszhatóságát is növeli, hiszen minden játéknál más a játékterep, de persze nem csak ez biztosítja a változatosságot. Például minden területnek külön pontozása van, amelyet szintén véletlenszerűen helyezünk fel, mint az El Grandéban (JEM magazin 23. szám http://jemmagazin.hu/th_gallery/jem23-2015-februar/).

De nem minden tartományt értékelünk ki a játék 5 fordulója alatt, hanem fordulónként csak egyet vagy kettőt. A kiértékelés mindig egy meghatározott tartományban (Augsburg, Strasbourg stb.) történik, amelyek sorrendjét véletlenszerűen választjuk ki a játék elején. Szintén véletlenszerűen határozzuk meg a játék elején a második kiértékelt tartományt is (ahol a király áll, ahol a legtöbb bábu van stb.), de ezek néha egyeznek az amúgy is kiértékelésre kerülő tartománnyal, ezért előfordulhat, hogy csak egyetlen értékelésre kerül sor az adott fordulóban. A kiértékelés egyszerű többséggel dől el, vagyis az kapja a legtöbb pontot, akinek a legtöbb bábuja van ott.

Nincs siker támogatás nélkül

Itt már viszont szót kell ejtenünk a játék menetéről. Minden fordulóban 3 akciónk van, és mindössze kétféle akcióból választhatunk: utánpótlást (bábut) kérünk a készletből, vagy elfoglalunk egy hivatali pozíciót, azaz bábukat rakunk le a táblára. Ha utánpótlást kérünk, nemest (nagy bábu) vagy követeket (kis bábu) kaphatunk. Ezeket a saját tartalékunkba tesszük, hogy aztán fel tudjuk őket helyezni a táblára.

Ez a mechanizmus a Tzolk’in: The Mayan Calendart juttatja eszembe (JEM magazin 1. szám http://jemmagazin.hu/th_gallery/jem01-2013-aprilis/), ahol szintén csak kétfajta akció van: bábut helyezünk fel vagy veszünk le; mégis ez a 2 akció komoly stratégiai játékot rejt. Nem kell megijedni, a The Staufer Dynasty közel sem ilyen összetett, de a mindössze kétfajta akciólehetőség azért itt is bőven ad töprengenivalót.

Ha bábukat rakunk le, akkor először egy tartományt kell kiválasztanunk. Mindig az a kiinduló tartomány, ahol a király áll; ha nem ebbe a tartományba akarunk lerakni, akkor utazni kell. Az óramutató járásával megegyező irányban lehet utazni a táblán, és minden tartománynál ott kell hagynunk egy emberünket (bábunkat) egészen addig, míg a megcélzott tartományhoz nem érünk (ide is le kell raknunk egy bábut). Ezt követően kezdhetjük csak el az adott terület elfoglalását. Minden tartományban 3, 4 vagy 5 hely van, ahová követeinket, nemeseinket beültethetjük egy-egy hivatali pozícióba. 3-7 bábu kell tehát ahhoz, hogy elfoglaljunk egy pozíciót. Egy bábut az adott helyen kell hagyni, a többit pedig sorban a következő tartományokra kell tenni, ez úgymond a kinevezési költség. Tehát egy, a királytól két távolságra lévő 5-ös pozíció elfoglalásához 7 bábu kell: 2 bábu kell az utazáshoz, 1 bábu kell a hivatali helyre, és még 4 bábut kell sorban a következő 4 tartományra lehelyezni. A legolcsóbb hivatali pozíciók mindig jobb oldalon vannak, a legdrágábbak mindig bal oldalon; ez azért fontos, mert döntetlen esetén, vagyis ha két vagy több játékosnak is azonos mennyiségű bábuja van az adott tartományban, akkor a drágább helyre lerakó játékos a győztes. Értékeléskor a nemesek (nagy bábuk) két követtel érnek fel.

Ha kiértékeltünk egy tartományt, akkor kiosztjuk érte a pontokat, illetve a tartomány bónuszát, amely a táblán van feltüntetve (pluszpontok, plusz ember, plusz láda). Értékelés után azokról a tartományokról, amelyeket kiértékeltünk, a hivatali pozícióban lévő bábukat levesszük, és azok visszakerülnek a közös készletbe. Majd a király, a játék elején véletlenszerűen meghatározott módon, utazik 1-3 távolságot. Azokról a tartományokról, ahol a király átutazott, illetve ahová megérkezett, a kinevezés költségeként kifizetett és elhelyezett bábukat visszakapjuk a saját készletünkbe.

Ez után beállítjuk a játékossorrendet a következő körre, ami mindig másként alakul a játék során: az akcióválasztó bábuk sorrendje adja meg az új kör sorrendjét. Aki ugyanis utánpótlást kér, annak a figuráját a tábla bal oldalára tesszük fentről lefelé, aki pedig hivatali pozíciót foglal el, azaz bábut rak le, annak a figuráját a jobb oldalra tesszük lentről felfelé. A következő körben először a bal oldalról helyezzük vissza a figurákat, majd alá tesszük a jobb oldalon lévőket, vagyis aki először kért utánpótlást, az lesz a következő körben a kezdő, aki meg először rakott le bábut, az lesz az utolsó. A három akcióbábunk tehát nem egyenletesen elosztva kerül sorra. Az is lehet, hogy valaki kétszer is jön egymás után – ez jó taktikai helyzetet teremthet.

Kincsesládák, a jövő zálogai

Fontos elemei a játéknak a kincsesládák. Minden egyes hely alá, ahová embert rakhatunk le, illetve ahonnan embert vehetünk fel, a játék elején elhelyezünk egy kincsesládát. A ládát az kapja, aki onnan utánpótlást kért, illetve aki oda bábut helyezett le. A kör végén felhelyezünk 1-1 ládát az összes utánpótláshelyre és az összes olyan tartományra, amelyet az adott körben kiértékeltünk. Így ha az adott helyről nem vittünk el ládát, akkor több is felhalmozódhat. A ládákból többféle van: a narancssárgák azonnali előnyt adnak (pontot vagy bábukat); a barna ládákból sorozatot kell gyűjteni, és a játék végén érnek pontot; a türkiz ládák egyszeri előnyt adnak a játék folyamán (ingyenes utazás, nincs kinevezési költség, vagyis bárhová elég egyetlen bábu stb.); a lila ládákból kettőt kell összegyűjtenünk, hogy kapjunk egy kiváltságkártyát. Összesen 16-féle kiváltságkártya van, amelyekből 6-ot rakunk ki a játék elején. A játékszabályban többféle alternatíva van, hogy mely kiváltságokat érdemes a játékba bevezetni, attól függően, mennyire vagyunk tapasztaltak a játékban. Vannak azonnali pontokat adó kártyák, vannak, amelyek az utazásban segítenek vagy a kinevezési költségeket csökkentik, esetleg az utánpótlási akciónál kapunk valami bónuszt (több embert vagy több ládát) stb. A játékba kerülő kiváltságkártyák változatossága szintén növeli a játék újrajátszhatóságát.

Ezek a kiváltságok attól kezdve, hogy megszereztük őket, a játék végéig élnek. Érdemes ezért a játék elején a lila ládákra utazni, és egy vagy két kiváltságot beszerezni – főleg az utazást vagy a kinevezést könnyítő kiváltságok fontosak. Ha a játék vége felé szerzünk lila ládákat, akkor érdemesebb a pontot vinni. A türkiz ládák is jól kombinálhatók, és adott esetben jó alternatívája lehet a kiváltságkártyáknak, mert ugyan ezek csak egyszer használhatók, de sok van belőlük, és jól felhasználva szerezhetünk rögtön másikat.

Az ötödik forduló után már nem vesszük le a kiértékelt tartományokból a bábukat, hanem jön egy végső értékelés. A játék elején ugyanis célokat is kapunk, méghozzá mindenki hármat. A játék végén megnézzük, hogy kinek hogy sikerült a céljait teljesíteni:

  1. Meghatározott tartományban az első helyért 12 pont, a másodikért 6 pont jár.
  2. A játék végén a fent maradó bábuinknak meghatározott alakzatban kell elhelyezkedni.
  3. A játék végén a fent maradó bábuinknak meghatározott fajta hivatali pozíció(ka)t kell elfoglalni.

Nem véletlen, hogy a célokat csak itt a játék végén említem meg. Ugyanis hiába kapjuk meg őket már az elején, ez nem az a játék, amelyben már kezdettől fogva a célok teljesítésére hajtunk. Erre inkább csak a 4. és 5. fordulóban kerül sor, illetve ha van olyan kincsesládánk, amely lehetővé teszi, hogy értékelés után ne vegyük le a bábunkat, akkor kicsit korábban is figyelhetjük a célunkat, bár elég kevés ilyen láda van a játékban.

Ember tervez, de minden a királytól függ

A játék menete egyáltalán nem bonyolult, nagy az újrajátszhatósága, hangulatos játék. Aki szeret mindent előre megtervezni, annak ebben a játékban biztos kihullik pár hajszála. Lehet, és kell is tervezgetni, de jól kell alkalmazkodni a változásokhoz, amit a többiek akarva-akaratlanul idéznek elő. Leginkább a második kiértékelési tartomány kimenetele képlékeny. Egyedül az „ahol a király áll” kiértékelés egyértelmű, mert ezt már a forduló elején tudjuk. A többi féle kiértékelés tartománya a forduló során a költözések függvényében változik, így az utolsó pillanatban is borulhatnak terveink. Bosszantó lehet, ha arra számítunk, egy bábunkat már a játék végi értékelésre előkészítettük, és kiderül, hogy kiértékelődik a tartomány. Igaz, pontokat kaphatunk, de a szép kis tervünknek lőttek. Figyelni kell tehát, és változtatni a taktikánkon, amíg lehet. Mindig figyelni kell a királyt, hisz ha a második kiértékelés több tartományban is azonos feltételekkel lehetséges, akkor az a tartomány a nyerő, amelyik a királyhoz közelebb van.

A játék elején már látjuk, hogy mennyit fog mozogni a király. Itt már számolhatunk azokkal a bábukkal, amiket kinevezési fizetségként hagytunk az útba eső tartományokon. Ha keveset mozog a király, akkor bizony kevés bábu jön vissza, többet kell az utánpótlással foglalkozni. A játék során összesen 15 akciónk van, és miután pontot a kinevezés (bábu lerakása) után kapunk, célunk az, hogy a 15 akcióból minél kevesebb legyen az utánpótlás, és minél több a bábu lerakás.

Egy játékban 80-100 pontot is el lehet érni, ezért is kritizálják sokan, hogy mindössze 25 pontos a pontjelzőtábla, és mellé egy halom 25-ös jelzőt adnak, illetve néhány 100-ast, de például 50-es jelző nincsen. A játék kivitele egyébként szép, de miután gyakran kell tölteni a kincsesládákat, így mi készítettünk egy szép zsákot, amelyre a Staufer család iniciáléját, a díszes S betűt varrtuk, így stílusosan tudjuk feltölteni a ládákat az új körben.

Minden játék más, a véletlen felrakás mindig új taktikát kíván, ezért megunhatatlan. Ketten a legtaktikusabb, hárman is izgalmas, négyen-öten gyakorlottabb játékosokkal jó, mert aki túl sokat gondolkodik, eléggé belassíthatja a játékot – főleg, hogy akcióbábuink nem egyenletesen vannak elosztva, időnként 5-6 lépést is várnunk kell. A játéktábla egyik oldala 2-3, a másik oldala 4-5 fős játékokra való, így valóban azt lehet mondani, hogy minden játékosszámmal működik a játék.

Én a játékot egy komolyabb családi vagy egy könnyebb gamer játéknak tudnám minősíteni, amely a játék mechanikájával, kivitelével magával ragadott. Nem véletlen, hogy néhány próbajáték után már nem elégedtem meg a kölcsönzött példánnyal, hanem magam is beszereztem egy sajátot. Remélem, másoknak is annyira megtetszik ez a játék, mint nekem.

maat

 

 

Célközönség:              gamer
Megjelenés:               2014
Tervező:                    Andreas Steding
Kiadó/Forgalmazó:  Hans im Glück / Compaya
Kategória:                    Moduláris táblás, területbefolyásolós játék
Játékosok száma:      2-5
Játékidő:                      60-90 perc
Ajánlott életkor:       10+
BGG link:                      https://www.boardgamegeek.com/boardgame/166226/staufer-dynasty
Hivatalos link:             http://www.hans-im-glueck.de/die-staufer/

Az eredeti cikk letöltése PDF-ben
Ha a böngésződ egyből megjeleníti, akkor egér jobb gomb, “Mentés másként…”

Vélemény, hozzászólás?