-1. nap
Szerencsére idén kevésbé kalandosra sikerült az Essenbe vezető út, mint tavaly. Ebben valószínűleg közrejátszott, hogy a most már 7 éves Lajosban, az Opel Astrában megrendült a bizalmunk, és inkább egy 17 éves Ford Transittal indultunk útnak – remélve, hogy a kocsi olyan, mint a jó bor, a korral nemesedik. A váltásban az is közrejátszott, hogy megnövekedett az alakulat létszáma: a Hegedűs család 4 tagja, Szőgyi Attila és én alkottuk a csapatot. Aki úgy gondolja, hogy egy ilyen idős furgonnal nagy merészség nekiindulni egy ilyen hosszú útnak, annak figyelmébe ajánlom, hogy az utazást megelőzően a kocsi átesett egy alapos átvizsgáláson és takarításon (mindkettő első alkalommal történt meg a jelenlegi tulajdonosnál töltött elmúlt 12 év alatt). Szóval nagy bizalommal, és az évgyűrűk megkülönböztetésére is alkalmas koszt eltávolítva indultunk neki. Az út szerencsére eseménymentes volt kevés napsütéssel és hatalmas kamionáradattal tarkítva.
0. nap
Az A-games jóvoltából idén kiállítóként sikerült bejutnunk a 0. napon is a rendezvény területére, amikor a standok felállítása, berendezése történik. Ebben az állapotában a csarnokok teljesen más képet nyújtanak, a standok között még nem a hömpölygő tömeg zsivaja hallatszik, hanem targoncák, néha pedig furgonok dudája szól. Eddig minden korábbi alkalommal elámultam, hogy milyen hatalmas mennyiségű társasjátékot halmoznak fel ekkora területen a kiállítók, a 0. napon viszont a hasonlóan megdöbbentő mennyiségű csomagolóanyag szúr szemet.
Délelőtt még a mindig ugyanott lévő kiadók standjai sem készültek el, így a tipikus tájékozódási pontok nélkül néha nehéz volt megtalálni a helyes irányt. Ezt tovább nehezítették a lerakodás megkönnyítése céljából megnyitott kapuk – például az 1-es és 3-as csarnok közötti átjáró folyosó oldalfalai teljesen el voltak húzva, így időbe telt rájönni, hogy is szokott ez általában kinézni.
10 órakor egy sajtótájékoztató kezdődött, ami itt máshogy nézett ki, mint ahogy a híradóban és a krimikben megszoktuk: az új kiadású játékokat ki kell rakni egy teremben, ahol a következő 4 napban a sajtó képviselői szabadon mustrálhatják és fényképezhetik.
A kisebb standok hamarabb elkészültek, mint gigatársaik, így hamar felbukkantak bóklászó emberek (köztük én is), akik felfedezték a környéket, és már olyan standokat is lehetett látni, ahol játékbemutató és próbajáték kezdődött – bár alaposabban megnézve ezek résztvevői általában sajtóbelépővel rendelkeztek. A Zoch standjánál odáig mentek, hogy svédasztalos ebéddel vendégelték meg az újságírókat, és a meleg étel elfogyasztása közben történt meg a játékok bemutatása.
Néhány társasjátékos celeb is felbukkant már: én Tom Vaselt, Friedmann Frieset és Vlada Chvatilt láttam. A BoardGameGeek standjánál pedig már gőzerővel folyt a játékok bemutatása és a felvételek készítése.
Bóklászásom közben sikerült egy pillantást vetnem a 4-es csarnokba is, ami vasárnap majd a nagy Catan-játéknak ad otthont, amely során (ha jól értettem) egyszerre 1000 Catan telepesei játék folyik majd. Az asztalok hosszú sora gigantikus eseményt ígér.
Héttorony
Nagy várakozás előzte meg Debreczeny Tivadar játékát, a Héttornyot, aminek ára a rendezvény hivatalos kiadványa szerint 777 EUR lesz. Többen nyomdahibára gyanakodtak, de mint kiderült, tévedtek – az ár helyes.
A Héttornyot pont az A-games standjával szembeni standon tervezték bemutatni, így egész nap árgus szemekkel figyeltük, kik és mikor bukkannak fel, és milyen csodát hoznak oda. Délután jelent meg a tervező, a lánya és a veje azzal a sajnálatos hírrel, hogy az eladásra szánt példányok nem készültek el időre, így a stand végig üresen fog állni. Csupán egy szerény kivitelű (bár szerintem gyönyörű faragásokat tartalmazó) tesztpéldány áll rendelkezésre, amivel folyamatosan bemutatókat fognak tartani a rendezvény egy másik helyszínén. Szerencsére sikerült egy bemutatójátékra leültetni a tervezőt és családját.
Mint kiderült, a játék fejlesztése 1996 és 2000 között történt, egy, a Magyar Kulturális Alap által kiírt nyertes pályázat eredményeként. Ez után a játékkal történő minden jellegű tevékenység hosszú évekig szünetelt a tervező súlyos betegsége miatt, és idén indult be újra a munka.
A játék alapjául a Hét torony legendája szolgál (amit én nem ismerek, de esküszöm, most már utána fogok nézni). A kétszemélyes játék célja egy sakktáblához hasonló táblán 7 saját torony megépítése. A játék első szakasza a tervezés, amely során a pöttyel jelölt mezőkre a játékosok lapkákat raknak le felváltva. A második fázisban a királylány bábu mozgatásával kell ezeket a pontokat felkeresni, és oda tornyokat építeni. A torony lehelyezése után rögtön egy másik bábut is játékba hozunk: királyfit, sziklát, kelyhet vagy keresztet. Az első pár torony a könnyű megközelítés miatt hamar megépül, de az egyre több, a táblára felkerülő bábu miatt hamar eljön az az idő, amikor a királylánnyal már nem tudunk közvetlenül egy leendő torony helyére lépni, hanem kénytelenek vagyunk a felkerült egyéb bábuinkat használni, valamint bekerítést és leütést alkalmazni.
A játékot híres magyar sakkmesterek is a sakkal azonos magasságokban emlegették, emiatt döntött úgy a tervező, hogy exkluzív alapanyagok felhasználásával (pl. trópusi fa és tűzzománc) 777 egyedi példányt készít, amit 777 EUR-ért fog árulni. Az is lehet, hogy Kickstarteren is fel fog bukkanni a játék. Kedvező fogadtatás esetén lesz egy egyszerűbb kivitelű verzió is, aminek ára 77,7 EUR lesz.
Unusual Suspects
Ennek a játéknak sajnos semmilyen köze sincs a Kevin Spacey főszereplésével készült nagyon hasonló című (és szerintem zseniális) filmhez. Ez egy kooperatív partijáték, amelyben a játékosok egy tolvajt próbálnak elkapni. A tolvaj kilétét csak egy szemtanú (az egyik játékos) ismeri, de szokatlan memóriája miatt nem tud rámutatni az elkövetőre a 12 gyanúsított közül, csak furcsa kérdések megválaszolásával tud segíteni a nyomozóknak (a többi játékosnak). Az eldöntendő kérdéseket egy pakliból húzza (pl. volt-e az elkövető cserkész, van-e kutyája vagy macskája, házasságban él-e), és a szerinte helyes választ megadja a nyomozóknak, akik a válasza alapján igyekeznek minél több gyanúsítottat kizárni. Ha időben megtalálják az elkövetőt, a játékosok nyernek. Ha téves következtetés közben kizárják a valódi elkövetőt a gyanúsítottak köréből, vesztettek. A játék során lényegében a nyomozók igyekeznek rájönni, hogy a szemtanúnak az elkövető kinézete alapján milyen előítéletei vannak. A játék egyedisége egy baseball sapka, ami a szemtanú tekintetének takarásárára szolgál.
Egyre nagyobb várakozással nézünk a holnapi nap elé, és próbáljuk felkészíteni magunkat a hatalmas tömegre.
Eraman
